Amitől most iKKletet kaptam az íráshoz. A szerzőnél problémák merültek fel az időintervallummal, és a helyesírással kapcsolatban is.(eredeti, javítatlan formában másolom be, hogy hitelesebb legyen):
Este tíz óra ~ A kislány életének nagy szerelmes bejelentkezik msn-re. A lány behunyva tartja a szemét tíz másodpercig, azt remélve, hogy amire kinyitja, meglátja a narancssárgán villogó kis ablakocskát… Nem így lett. Szomorúan elmegy a gép elől, kőrözik egyet a házban, majd újból visszatér a monitor elé. Még mindig semmi... 20:15 ~ A lány nem bírja tovább, ráír a fiúra valami banális dologgal, hogy ha Ő válaszol, kialakuljon a beszélgetés közöttük. Köszönnek egymásnak, a srác válaszol a napi kis butaságára valami random dolgot, majd a kislány elkezdi mesélni neki a mai napját, meg az, hogy milyen pocsék volt. A fiú csak annyit ír, hogy „szegénykém, nekem sem volt túl jó…”, majd hiába kérdezi a partnere, hogy miért, nem hajlandó válaszolni. 20:30-11:00 ~ Beszéletteg, kisebb, nagyobb megszakításokkal. A srác beírja azt, hogy „pill”, majd a lány csak annyit ír rá, hogy „neee!”, ugyanis nagyon jól tudja, hogy ilyenkor általában egy óra, míg visszatér, de ő fáradt, és nem tud addig mit csinálni. 11:30 ~ A kislány lefekszik az ágyra, behunyja a szemét, majd álmodozni kezd. Vajon mit csinálhat ilyen későn, egy óráig? Jogosan gondolhatok rosszra? Nem tudom… 01:00 ~ A lány elaludt... Felriad, bágyadtan ásít egyet, majd odacsoszog a géphez. Annyit lát, hogy a fiú beírja az ablakba, hogy „re”, majd tíz perc múlva megkérdezi, hogy „Hová tűntél?”…de amire a kislány válaszolni tudott volna, a fiú beírta, hogy sajnos mennie kell, jó éjt, szép álmokat… Aztán a lány duzzogott magában, hogy lehet ilyen buta, majd felmegy Facebookra, megnézi a fiú adatlapját, kikapcsolja a gépet, és megy ő is lefeküdni… Ez játszódik le minden egyes nap. Legalább egyszer, egyszer az életben lehetne másképp. Amikor a csaj beírja a pasi pillegése előtt, hogy figyelj, én nem tudok élni nélküled. <3 forrás: http://napinemszar.hu/like/1293273647
Szóval így telnek egy mai szerelmespár minden napjai. Szép napok ezek...össze is sírtam a kispárnám.
Világosítson már fel valaki. Azt hívják szerelemnek, amikor minden héten más nevét írod ki 80 szív közé?
Kaptam erre egy választ:
-Ez már a modern felvilágosult világ, mit vársz?
"beszélgessünk a karrierről, vegyél méretet a kaliberről szindróma"
Akkor én szeretnék egy kicsit régimódi és sötét lenni. Aki tartja magát a 80szíves "etalon"hoz, az nyugodtan tartsa a fejéhez a kalibert&just do it...
Én benne lennék egy megfilmesítésben.
Mondjuk legyen a címe Social Network 2. The Story of the True Modern Love. És a végén meghalna a trúlávör...Kasszasiker on board!
Forgatókönyv work in progress...szereplőket keresek: myselfbirkaliker truelover srácokat, és "egyszerű" lányokat. Jelentkezni nálam lehet. Meghallgatások hamarosan.
Már készül a 3.rész True Poking címmel.
(Az ilyen történetű filmekbe most inkább nem megyek bele. Talán majd ha lesz kedvem regényt írni...akkor ezzel fogom kezdeni)
Ezzel most remélem megsértettem jó pár embert, főleg azokat akik ebben a "modern és felvilágosult társadalom" szindrómában szenvednek.
Az a helyzet, hogy különösebben nem izgat. Jó lenne már észrevenni magunkat, és másokat is hogy hova korcsosult el a mai fiatal társadalom.
Jó lenne már elgondolkozni azon egy kicsit, hogy mit/kit nevezünk ma SZERELEMNEK (nagy betűvel persze), kit tartunk AZ IGAZINAK, és AZ EGYETLENNEK. Kiért, hogyan, és mit teszünk meg, és amiket teszünk, mondunk a másik félnek az valóban meg is állja a helyét máshol is..mondjuk bennünk, mélyen legbelül.
Szépet, és jót mondani nagyon egyszerű, na de betartani?
Könnyű dolog kiejteni azt a szót hogy Szeretlek, de a valódi mögöttes tartalmat bevallani...talán nem is olyan egyszerű.
Én nem tudom senkinek felnyitni a szemét, ez legyen a TI feladatotok.
